Kedves Olvasóink!
Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe Mézeskalácsfalunk építésének szakmai patrónusa, Nelly különleges 2018-as naptárát, megannyi csodával, szépséggel töltve...
A név és ünnepnapos kiadványban a fotókon kívül számos mézes recept, a mázak, bevonatok pontos leírása, praktikus tanácsok is találhatók.
Noé Kornélia: Előszó helyett mesélek...
Emlékszel? Volt egyszer egy üveg aranyszínű, csillogó mézed, talán ajándékba kaptad egy méhésztől, vagy kedves ismerősödtől. Csinos kis mintás vászonnal volt lefedve a teteje, nyakán vékonyka szalaggal egy kis kártya, melyen ez állt kézírással: „Szeretettel”. Az üveg oldalán kissé sután elhelyezett matrica, „Vegyes virágméz”
Róla szeretnék mesélni neked....
Boldogan terpeszkedett az üvegében és meg is volt rá minden oka, hisz annyi mindent őrzött magában. Ott élt benne a nyári napfény aranyló színe, a tavasz és a nyár minden virága, illata, íze, a méhek zümmögése, a pillangók könnyű tánca. Úgy érezte ennél szebb már nem is lehetne, hisz ott díszeleg a nyakán a kis cédula is: „Szeretettel”.
Óriási izgalmas élmény volt számára, amikor belekóstoltak és hümmögve cuppantották le ujjaikról a semmihez nem fogható zamatos ragacsot. Mosolygott magában és ezt gondolta: Ugye!? :)
Aztán elmúlt az ajándékos ünnepi hangulat, meg amúgy is minden ragadóssá vált az üveg körül.
Letakarították és a kamra felső polcára helyezték üvegestől, „Szeretettel” cédulástól..
Körülnézett a méz és arra gondolt, ez lesz az Ő helye, ahol kicsit pihenhet, aztán újra, nap, mint nap előveszik majd és csorgatják vajas kenyérre, teába, vagy csak úgy belekanalaznak torokfájás esetén.
Csendben üldögélt a polcon és várta a reggelt. A hajnali napfény ismerős meleg színeire ébredt, izgalommal várta, hogy jön valaki érte, de csalódnia kellett. Nem jött érte senki és nem nyúlt érte egyetlen kéz sem. Így teltek a napok, a hetek, a hónapok és közben egyre szomorúbb lett. Unatkozott a kamra polcán s közben elveszítette régi fényét, opálosan áttetszővé vált. Néha még felcsillant benne a remény, hogy érte jönnek, amikor nyílt a kamra ajtaja, de csupán új fénylő üvegeket hozott a háziasszony először eperdzsemmel töltötteket, majd málnaszörpöt, aztán uborkát és még ki tudja mit nem.. Nagyon csalódott volt és egészen megtört a fénye, majd lassacskán a mellőzöttség érzésével elszenderült. Néha kis időkre felébredt és rejtett helyéről nyújtózkodva figyelte az új kamratársakat, a lisztet, a tojást, a cukrot, a vajat, hivalkodó illatú fűszerekről nem is beszélve, akikkel nagyon szeretett volna közelebbi barátságba kerülni.
Végtelen magányos és szomorú állapotában lassacskán elaludt. Csak aludt és közben nagyon sűrű kristályos állapotba került, majd egészen megkeményedett...
Álmában azonban újra a régi volt. Fényes, édes, kellemes aki életreszóló barátságba került a liszttel, a tojással, a cukorral a vajjal és velük együtt valami csodás élményt élhetett meg.
Kivételes helyzetben vagyok, mert nekem elmesélte a méz, hogy mi mindent álmodott ott a kamra polcán.
Most megosztom veled is......
